LIZA WIATHRUCK JOVÁNOVICS GYÖRGGYEL VAKON SAKKOZIK ÉS LÉP, MIUTÁN TENYERE AZ AUTOMATÁBAN MEGBÚJT SZEMÉLYTŐL EREDŐ GYENGE FÉNYJELET ÉRZÉKELI
Installáció, 1979
A Budapesti Történeti Múzeum / Kiscelli Múzeum gyűjteményéből

SÖTÉT KIRÁLY ÁRNYÉK NÉLKÜL (FRENHOFER KEMPELENNÉL)
Szobor, gipsz, 2007

Jovánovics György hetvenes évekbeli kulcsművének, a „Liza Wiat­hruck: Holos Graphos“ című képregénynek, amelyben a gyors be­állításokból épülő fotósorozat és a hozzá tartozó szöveg elválaszt­hatatlan egységet alkot, a művész két meghatározását adta: a mű egyrészt „vak manifesztum a látásról“, másrészt saját „vizuális pe­dagógiája“. A bonyolult szerkezetű alkotásban Jovánovics a „kép“-re és a „tér“-re vonatkozó megismerési modellt hozott létre, amely később a Liza figuráját három dimenzióba emelő gipszszoborban és egy „nagyobb optikai rendszer“ kiépítésének gondolatában teljese­dett ki. A Kempelen sakkozógépében elrejtett ember – mint a művé­szet metaforája – vezérmotívuma köré szerveződő műegyüttes je­lentésgyártó gépezetként működik, miközben megmarad mint „részlet egy nagyobb tervből”.

Szöveg: Mélyi József